Illés Zoltán – A Fidesz környezetpolitikusa, Terézváros parlamenti képviselője

Sajtószoba

Illés Zoltán fegyvereseket küld a nemzeti parkokba


'Döntéshozók helyett végrehajtók kellenek'

Illés Zoltán kiképzett fegyveresekkel védené meg a nemzeti parkokat. A környezetügyért felelős államtitkár nem számít szekértábor-küzdelmekre, mert aki ellenáll, azt eltávolítja.

– Három nemzeti parki vezető indoklás nélküli elmozdításával rögtön magára haragította a civil zöldek és a közvélemény egy részét. A lépések hirtelensége, és különösenutánaa „hatásszünet”, az új kinevezések elhúzódása mintha arra utalna, hogy első felindulásból cselekedett.

– Ha így látszik, akkor a látszat csal. A lépések logikáját az határozta meg, hogy nincs önálló környezetvédelmi tárca, a korábbi KVVM három szakterülete a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz került. Összetartozó feladatok – például a különféle vízkezelési kérdések – kerültek így egymásmellé, de nehezen feloldható érdekellentétek is egy házon belül jelennek meg. Az együttműködés csak úgy tartható fenn, ha tudomásul vesszük, hogy egyik területnek sincs presztízselőnye, nem érvényesülhet a szakmai sovinizmus. És a szabályokat be kell tartani, nem lehet kiskapukat keresgélni. Én magam három éve készülök rá, hogy szerepem lesz a környezet- és természetvédelmi intézményrendszer rendbetételében. Rengeteg információt gyűjtöttem be minden intézményről és vezetőről, tudom, hogy ki alkalmas ennek az új szemléletnek a gyakorlatba ültetésére. A teljes struktúra átalakítása nem megy személyi változások nélkül, de ezek nem rögtönzések, és nem is arról van szó, hogy politikai komisszárokat ültetek jó szakemberek helyébe.

– Pedig egyik helyettes államtitkárát, aki korábban a kampányfőnöke volt, épp ilyen politikai kinevezettként emlegetik.

– Had kezdjem megint kissé messzebbről a választ. Rám nehezen lehet azt mondani, hogy a szakmán kívülről érkeztem, közel 25 éve foglalkozom környezetvédelemmel állami tisztviselőként, parlamenti képviselőként, szakpolitikusként, egyetemi oktatóként. Nem azt várom egy helyettes államtitkártól, hogy szakmai döntéseket hozzon helyettem, elegendő, ha végrehajtja azt, amire a kellő kompetenciák birtokában, a megfelelő egyeztetések után utasítom. Az említett szakember jogász, az elmúlt három évet a közvetlen munkatársamként töltötte, tökéletesen alkalmas erre a feladatra. A politikai felelősség pedig az enyém: ha tíz személyi döntésem közül tíz hibásnak bizonyul, akkor a feljebbvalóim gyorsan levonják majd a következtetést. Ha viszont a kinevezetteim jól teljesítenek, akkor nincs miről vitázni. Csak olyan vezetők maradhatnak a posztjukon, akik nem azért követik az utasításokat, mert muszáj, hanem azért, mert egyetértenek azzal a stratégiával, amit meghirdettem. Egy állománygyűlésen világosan elmondtam: nem számítok szekértábor-küzdelmekre, mert aki ellenáll, azt eltávolítom. Politikai vagy egyéb, szakmán kívüli szempontú tisztogatásról mindenesetre nincs szó. Az egykori KVVM állományában alig 10 százalékos a személycserék aránya. Például Kling István az előző kormány alatt politikai államtitkár volt, most – vízügyi szakmai múltjának megfelelően – a vízügyért felelős helyettes államtitkár. Ez aligha illik bele bármilyen boszorkányüldözési koncepcióba.

– Azt mondják, megtiltja munkatársainak, hogy brüsszeli tanácskozásokra utazzanak.

– Így igaz, azt szeretném, ha az apparátus a hivatali munkára, és nem az utazgatásra összpontosítaná az energiáit. Én magam ebben jó példával járok elöl: a környezetügynek most a korábbiaktól eltérően olyan vezetője van, aki nem protokolláris teendőkkel tölti az idejét, nem vág át szalagokat, nem utazik mexikói és más egzotikus klímakonferenciákra, nem vállal mindenféle védnökségeket. Viszont sorra járom az általam felügyelt intézményeket, és a szakmai teljesítmények alapján hozom meg a döntéseket, személyi ügyekben is. Itt szeretném megjegyezni, hogy bizonyosan lesznek további változások. Az intézményrendszerben nagyon egészségtelen kor szerinti összetétel alakult ki, a vízügyben találkoztam olyan teljes osztályokkal és részlegekkel, ahol kizárólag nyugdíjasok dolgoznak. Ez sem humánpolitikai, sem szakmai szempontból nem helyes. A nyugdíjasok szaktudását és a teljesítményüket megbecsüljük, de státuszt a jövőben nem tartunk fenn a számukra. Aki pedig durva szakmai hibát vét, jogszabályt sért a munkája során, attól – kortól függetlenül – megválok, ugyanúgy, mint a vízügyi főfelügyelőség vezetőjétől.

– Neki a hírek szerint annyi volt a hibája, hogy – más szakhatóságokkal együtt – engedélyt adott egy Auchan-áruház felépítésére a Sajó árterületén.

– Nem csak annyi, a főfelügyelőség több esetben adott ki ilyen engedélyt, a térségben például egy CBA-áruház is kapott hasonló papírt, méghozzá már az első felsőzsolcai árvíz után.

– Az esztergomi városvezetés több fejlesztési projektet is engedélyezett a Duna árterén – ott is ilyen szigorú lesz?

– A területileg illetékes győri felügyelőség vezetője viszont már nincs a hivatalában.

– A jogszabályváltozások szabad kezet adnak az elbocsátásokhoz – nem teszi ez túlságosan védtelenné a szakmai apparátust? Nem tart tőle, hogy így tovább gyengül a környezetvédelmi intézményrendszer?

– A helyzetemet kétségkívül megkönnyíti, hogy az alkalmatlan, de politikailag védett vagy eddig csak hatalmas végkielégítéssel elmozdítható munkatársaktól könnyebben megválhatok. De aki eredményes munkát végez, az minden eddiginél erősebb védelemben részesül. Ez a kormányzat sikeres szeretne lenni, és arra törekszik, hogy a dolgok jobban működjenek, mint korábban. Szerintem az előző kormány nem azért bukott meg, mert mondjuk rossz volt a sajtója, hanem azért, mert az embereknek elegük lett belőle, hogy egy hatósági ügy elintézésébe egy nagy táska pénz és két hét szabadság nélkül bele sem érdemes vágni. Nem állítom, hogy máris minden jobb, de nagyon hamar kiderül majd, hogy tudunk-e ezen változtatni.

– Eddig jórészt személyi kérdésekről beszéltünk, pedig a struktúraátalakítás más, tartalmi problémákat is a felszínre hozott.

– Számomra az első két hónap legmeglepőbb tapasztalata, hogy minden szakmainak látszó konfliktus mögött egyéni anyagi érdekeket találok. Először is az összes külsős szerződést megszüntettem: ahhoz nem lenne szükségem 200 fős apparátusra, hogy minden érdemi szakmai munkát megbízott szakértőkkel végeztessünk el, ezt én egyedül is meg tudnám csinálni. Másodszor pedig hozzákezdtem a régóta hiányzó háttérintézményrendszer felállításához. Hamarosan működni fognak azok az intézmények, amelyek szolgáltatni tudják a döntések megalapozásához szükséges tanulmányokat, vizsgálatokat és monitoringot a környezetvédelem, a természetvédelem és a vízügy területén.

– Mi lesz a nemzeti parkok vagyonával, hatósági jogosítványaival és a területi jelenlétet biztosító természetvédelmi őrszolgálattal?

– Aki ettől a kormánytól félti a nemzeti parkokat, azt szeretném emlékeztetni, hogy a nemzeti parki hálózatot utoljára az előző Orbán-kormány bővítette. Nem kizárt, hogy még ebben a ciklusban létrehozzuk a Zempléni Nemzeti Parkot, erre két-három éves távlatban nyílhat lehetőség. Azt azonban látni kell, hogy az elmúlt tíz évben a közvélemény szemében leértékelődött a természetvédelem, jórészt az intézmények munkája nyomán menetrendszerűen kiéleződő konfl iktusok miatt. Ennek részben az az oka, hogy a nemzeti parkokban a vagyonkezelői, a hatósági, a területfenntartási és az őrzési feladatok egy kézben összpontosultak, ami folyton érdekellentéteket generált. Ezt tetézte a pénz- és státuszhiány. Az előző kormány elindított valamiféle változást, de csak a hatósági jogosítványok elvonásáig jutott, az alapproblémákat nem kezelte. Én sem állítom, hogy ismerem a tökéletes modellt, de arra hajlok, hogy a védett földekben megtestesülő vagyonnak és a területkezelői feladatoknak mindenképpen a nemzeti parkokban a helye. És nekik kell gondoskodni a védett értékek őrzéséről is.

– Hogyan, ha a Természetvédelmi Őrszolgálat a jelenlegi formájában megszűnik?

– Szerintem Magyarországon eddig sem dolgoztak valódi természetvédelmi őrök. Az ezen a címen foglalkoztatott 262 ember többsége részben vagy teljesen más természetvédelmi, területkezelési, kutatási vagy egyéb feladatokat látott el, és kifejezetten idegenkedett a fegyveres területőrzéstől, illetve az őrökre háruló hatósági teendőktől. Ezt az érintettekkel készült interjúk alapján határozottan állítom. A nemzeti parkok az őrszolgálat révén egyrészt a saját hiányzó státuszaikat töltötték fel két-három diplomás ökológussal, botanikussal, biológussal, másrészt az állam ezen az úton próbálta kezelni, hogy vidéken a természettudományos értelmiség számára gyakorlatilag nincs munkalehetőség. Én mindkét problémát valósnak érzem, de a természetvédelmi őr valójában nem erre való. A megoldás az lehet, hogy ezek az emberek a nemzeti parkoknál maradnak, olyan státuszban, ami megfelel a tényleges munkakörüknek. És létrehozunk egy ranger szolgálatot – ez ügyben a napokban egyeztetek a belügyminiszterrel – rendészeti kiképzést kapó, fegyveres, hatósági emberekből, akik valóban képesek lesznek megvédeni a természeti értékeket, és megakadályozni a természetkárosító bűncselekményeket. Százfős testület esetén tíz-tíz ranger juthat minden nemzeti parkba, ezzel már érzékelhető védelmet lehet biztosítani.

– Ki fogja kezelni a minden kormányváltáskor újra problémaforrássá váló védett erdőket?

– Az uniós szabályozás szerint a védett erdők kezelése a természetvédelmi intézményrendszer feladata.Magyarországon ezt az erdészeti szakma nem fogadja el – majd elválik, hogy az uniós elvárás, vagy az erdészeti lobbi érvrendszere erősebb. Azt azért megjegyezném, hogy a miniszterelnök úr egyértelművé tette: a nem védett erdőkben is vége a profitorientált erdőgazdálkodásnak, a jóléti célú erdőkezelés, és – a tarvágás helyett – a szálalásos művelés kell hogy előtérbe kerüljön. Azt hiszem, ez elég világos kormányzati szándékot jelez.

– Sokat hallani a Natura 2000-es területek kijelölésének felülvizsgálatáról is, de még a szakma sem tudja, hogy mit ért ezalatt a kormány.

– Számomra a Natura 2000 mindaddig szentírás volt, amíg államtitkárként bele nem tekinthettem a kijelölés során keletkezett dokumentumokba. Akkor viszont kiderült, hogy a folyamat meglehetősen esetleges volt: néhol indokolatlanul is védetté nyilvánítottak földeket, hogy az uniós igényeket legalább matematikailag kielégítsék, másutt olyan területek is oltalom nélkül maradtak – jobbára gazdasági érdekből –, ahol indokolt lett volna a védelem. Nem akarjuk újraindítani az egész kijelölési procedúrát, de felülvizsgálatra, pontosításra, a hibák kijavítására szükség van. És – ezt tartom a legfontosabbnak – oda kell végre adni az érintett gazdáknak a természetvédelmi korlátozásokat kompenzáló támogatásokat. Meggyőződésem, hogy ebben az esetben inkább azért harcolnának, hogy a földjüket mielőbb védetté nyilvánítsuk.

Forrás:
http://nol.hu/belfold/ajanlo/20100917-_donteshozok_helyett_vegrehajtok_kellenek_