Illés Zoltán – A Fidesz környezetpolitikusa, Terézváros parlamenti képviselője

Kedvenc versem

Benjámin László: A hajósinas

Holnap - vagyis ma már,
hiszen éjfél jócskán elmúlt - vasárnap.
Két óra múlva váltanak.
Szeretem az éjszakai szolgálatot.
Nappal, ha kedvező a szél,
vagy szélcsönd van, a legénység
kifújhatja a keményebb napok
fáradtságát, de a hajósinasnak
olyankor sincs egy kis bámészkodásra,
egy kis nyugodt elmélkedésre ideje.
Kapkodd a kezed, kapkodd a lábad,
mázolj, sikálj, takarítsd az ólat,
foltozz ponyvát, mosogass a konyhán,
segíts az asztalosnak, itt is legyél, ott is legyél,
tengerész akarsz-e lenni, vagy mi?
Nem olyan itt, mint képzeltem magamban,
más az élet a tengeren,
több munkával jár, kevesebb kalanddal,
mint zölden hittem. Megbántam? Nem, azt nem!
Csak ilyenkor vasárnap különösen
éjszakai váltásban, kis ráérő időmben,
pontosan eszembe jutnak az elhagyott vasárnapok,
fehér ing, kék ruha, viháncolás
a templomtéren, májashurka délben
és fahéjas kalács. A tenger?
Arról csak annyit tudnak ott, hogy nagy és messze van.
Falumbeli nem láttam még.
Nekem volt csak bátorságom. Azóta
megbékültek talán az öregek,
írtam nekik levelet minden évben.
Mert szökve hagytam el, természetesen, a szülői házat.
A forgalmat kerültem, nem sokat
kérdezősködtem, féltem, hogy visszavisznek,
de csalhatatlanul rövid úton
érkeztem meg - éreztem a vizet,
mint a füvön az ángolna.
Egy vasárnapra még ellátogatnék,
de itthon itt vagyok a tengeren,
a sós, nedves szélben,
a nehéz szolgálatban, szélcsöndben, viharban
örök egyformaságban és örök változásban.
Sors ez, nem foglalkozás.
Kaptam korbácsot, rúgást,
markoltam a kötélzetet véres tenyérrel,
tántorogtam megsüketülve, fuldokolva,
láttam hajótörések roncsait,
láttam halált nem egyet,
rágtam penészes, büdös kenyeret
hosszú, szélcsöndes utakon,
aztán egy kikötő, néhány duhaj nap,
s megint a tenger. Hát nem utolsó bolond,
aki ilyen foglalkozást keres?
És nem semmi ember, lator,
ha nem vállalja ezt a sorsot?
Ilyenkor, éjszaka, sok minden eszembe jut.
Csöndes a víz. A kormányos nem néz a műszerekre,
megcélzott egy csillagot,
most affelé tart mindig a hajó,
és Indiába ér.
Így megyek én is csillagom nyomán,
míg el nem süllyed a hajó,
míg egy hullám le nem sodor,
amíg hajós kell, mindig -
Itt a váltás. Kezdjétek, fiúk.